Megérkezett a 7. családtag

Körülbelül egy hónappal ezelőtt megérkezett családunk legújabb tagja! Jack Sparrow Captain of Gottardó egy gyönyörű fekete közép uszkár kisfiú, akit nászajándékba kaptunk Anyukám Vőlegényétől. Jack pont az esküvőnk hétvégéjén fogant, augusztus 4-én született, és október 1-én hoztuk haza.

Ő egy fantasztikusan bűbájos, édes, kedves, bújós kis tündér. Neki mindegy, hogy hol van, számára egy a lényeg, hogy Velünk lehessen, kocsiban, reptéren, idegen lakásban, idegen kertben, mindenhol jól elvan, csak Minket lásson. Egyedül lenni viszont rémesen utál, ha magára hagyjuk, olyan sírás-rívást rendez, hogy az embernek megszakad a szíve, így visszük is magunkkal, ahova csak lehet .

A colliekkal kezdettől fogva nagyon jól kijön, naponta 1-2 órát lenn szokott Velük lenni a kertben, játszik, kergetőzik Velük, tépi, húzza, nyúzza Őket, de egyik sem bántaná érte. Néha viszont véletlenül rálépnek, akkor aztán van nagy visítás, ami inkább hiszti, mint fájdalom, mert egy másodperc múlva, ott folytatja, ahol abbahagyta , nagyon nagy színész.

A lakásban egyáltalán nem kártékony szerencsére. Általában alszik, vagy a játékaival a szájában rohangál egyik szobából a másikba. És tényleg egyáltalán nem hullik a szőre, számomra ez akkora felüdülés a collie-k után, hogy feljön a kanapéra és utána nem kell a szőrszálakat szedegetnem . Mindig ott van, ahol én, amint felállok, jön utánam mindenhova a házban, mint egy árnyék . Ha leülök a kanapéra, akkor egyből jön fel Ő is, odabújik mellém, és alukál.

Nagyon okos, egy hangos szóra abbahagyja, ha olyasmit csinál, amit nem szabad Neki. Ha tálcán eszem, ott fekszik egy ''nyelvnyújtásnyira'' a legfinomabb falatoktól, de ha az első próbálkozásnál rászólok, akkor onnantól kezdve tiszteletben tartja, hogy a tálca Neki tabu.

Első naptól kezdve az ágyunkban alszik éjjel. Nem nagyon hagyott esélyt, hogy eldönthessük akarjuk-e vagy sem, ugyanis már az első este, amint lefeküdtünk addig erőlködött, amíg fel nem tudott mászni az ágyra, pedig elég magas fakeretes ágyunk van, de Őt semmilyen akadály nem állíthatta meg .  Azóta kapott egy dobozt az ágy mellé, amit lépcsőként használva könnyen fel tud jönni hozzánk, és egy kis fekhelyet a párnánk mellé, ahova este befekszik, és reggelig szinte kis kel onnan. Bár mostanság rákapott arra, hogy a fekhely nincs elég közel hozzánk, ezért inkább felmászik a párnámra a fejem fölé, és úgy alszik tovább. Aminek előbb-utóbb az a vége, hogy az én fejem már nem fér el a párnán, akkor visszateszem a helyére, de hamarosan megint azon kapom, hogy próbál szinte belém bújni .

A szobatisztaságot is nagyon hamar megtanulta, vagyis először a pelenkatisztaságot. A pelenkát gyakorlatilag azóta alkalmazza, hogy letettem Neki. Ennek ellenére eleinte voltak problémák, pl. a nagy fekhelyet, ami a földön van rendszeresen lepisilte, ezért arra is pelenkát kellett raknom, miután meguntam, hogy minden nap mossam , azután a pelenkát pisilte le, aztán 1-2 hét alatt azt is elhagyta. Sajnos volt egy 1-2 baleset a kanapén is, akkor megszidtam, és kapott néhány kisebb pofont, így hamar megértette, hogy azt nem szabad. És sajnos 2 alkalommal az ágynemű is bánta, hogy nem kaptam le időben az ágyról, akkor is kikapott, így az sem fordult elő soha többet. De a nem tervezett ágynemű mosásból így is pont elég volt . Néhány hétig éjszakánként 1-2-szer felkeltem és kivittem a pelenkára, azután pedig már ment magától. Ha éjszaka pisilni vagy kakilni kell Neki, akkor leugrik a ''dobozlépcsőn'' keresztül az ágyról, és megy a pelenkára, ami meglepő számomra, hogy sötétben is tökéletesen eltalálja, úgy hogy semmi nem megy mellé. Most már úgy egy hete, vagyis 12-13 hetes kora óta pedig lekéreckedik a kertbe, a lépcső előtt lévő ajtót, addig zörgeti, míg meg nem értem, hogy Ő mit szeretne, akkor aztán spuri a kertbe. Lassan szinte teljesen elhagyja majd a pelenkát is.

A collie természetéről szóló cikkemben azt írtam, hogy „az összes kutyafajta közül elsősorban a collie-t tudnám elképzelni, mint saját kutya”, így az uszkár lehetne a "másodsorban" , tökéletesen kiegészíti a collie-kat úgymond az "öleb funkcióval" . Nemcsak többen lettünk, de teljesebbek is lettünk Jack-el. Tökéletesen illik a családunkba, imád Minket, ahogy Mi imádjuk Őt. És bár félelmem volt, hogy nem fog-e időt elvenni a colliektól, szerencsére teljesen összeegyeztethetőek, hiszen Ő a lakásban egész nap Velünk van, de ugyanúgy élvezi a nagy sétákat is a colliekkal, így nem kell megosztani magunkat és az időnket a nagy kutyák és a kis kutya között .

Így most már bátran kijelenthetem, hogy TELJES A CSALÁD!!!

Ide kattintva megtekinthetik a Jack fotógalériáját!