A collie természete

Részletek

Közzétéve: 2011. január 20. csütörtök, 09:42

Írta: Super User

Imádom a kutyákat, de az összes kutyafajta közül elsősorban a collie-t tudnám elképzelni, mint saját kutya. Számomra a collie-ban egyesül szinte minden, amire csak vágyhatok egy kutyával kapcsolatban.

Első sorban azt szeretem benne, hogy ugyanazt a szeretetet és ragaszkodást kapom tőle, amit én adok neki. Soha nem unja meg a simogatást és a szeretgetést, hatalmas szeretetéhsége van. De megérti, ha épp elég a hízelgésből, mert a gazdájának más dolga van, ilyenkor nem tolakodó, megelégszik azzal is, ha, lehemperedhet a gazdi lábához. Ehhez persze megfelelő és következetes nevelés szükséges, mert egy a végtelenségig elkényeztetett kutyának nagyon nehéz határokat szabni, és ez fajtától független.

Ragaszkodó típus, aki farkcsóválva rohan a gazdi elé, mikor az hazatér, az udvarban minden lépését követi, minden tevékenysége iránt nagyon érdeklődik. Abban az esetben, ha olyasmit csinálunk, amihez nincs szükség „kutyarészvételre”, a megfelelő szeretgetés, simogatás után, rá kell szólni, hogy elég, és úgymond érdektelenséget mutatni, így egy idő után megérti, hogy most nincs időnk foglalkozni vele, és lefekszik lehetőleg a közelünkben, és nyugodtan elvan. Én nagyon szeretem benne ezt a fajta intelligenciát, hogy nem ostromolja a gazdit fáradhatatlanul a legkevésbé alkalmas pillanatokban.

Számomra bámulatos, hogy meg tudja különböztetni az egyes szituációkat. Például minden gond nélkül hazamehetek a kerten keresztül a kutyuk között a hófehér télikabátomban anélkül, hogy akár egy foltot is ejtenének rajta, viszont amint kiteszem a lábam a kertbe talpig kutyázós ruhában, máris a nyakamban vannak.

Idegen emberekkel szemben teljes mértékben változó a collie viselkedése. Aki szimpatikus Neki, ahhoz egyből odamegy, megpuszilja, a nyakába ugrik, ha viszont valaki nem tetszik Neki, akkor azzal minden kényszer ellenére sem foglalkozik. Hiába ülteti le az ember, hogy meg tudják simogatni, elfordítja a fejét, és az első adandó alkalommal odébb áll. Persze ez sem igaz minden collie-ra, Bella például rácáfol erre, ugyanis Ő minden embert szeret, neki teljesen mindegy, hogy ki  simogatja meg, Ő mindenkinek örül, mindenkire ugrál válogatás nélkül.

Idegen kutyákkal barátságos, nagyon érdekli a többi kutya. Ez első sorban a kan szukák iránti érdeklődését jelenti . Viszont idegen kanokkal elővigyázatosnak kell lenni, többnyire el tudja fogadni a többi kant, de először mindenképp óvatosan kell közelíteni egymáshoz két kan kutyát. Vannak viszont olyan collie kanok is, amelyek kifejezetten nem állják a többi kant, de véleményem szerint ez nevelés kérdése is lehet. Nagyon fontos, hogy a kölyköt, amint az oltások engedik, hordjuk kutyás környezetbe, hogy megfelelőképpen tudjon szocializálódni. Minél jobban hozzá van szokatva más kutyákhoz kezdettől fogva, annál kisebb az esélye, hogy felnőtt korban agresszíven viselkedik idegen kutyákkal.

A szobatisztaságra nagyon hamar ránevelhető. A mi kutyáink 2-3 hét alatt lettek szobatiszták. Ehhez persze hozzátartozik, hogy ebben a néhány hétben 3-4 óránként ki kell vinni Őket, hogy el tudják végezni a dolgukat. Persze gyakran előfordul, hogy ez a néhány óra is hosszúnak bizonyul, ilyenkor jobb esetben csak kutyapelenkát kell cserélni, rosszabb esetben viszont komoly takarítás vár ránk. Ezzel minden kutyatartónak számolnia kell, aki lakásban is akarja tartani kutyáját, de úgy gondolom ez a néhány hét sokkal elviselhetőbb, mint néhány kutyafajta esetében a több hónap.

Lakásban szinte egyáltalán nem kártékony, nem rágja a bútort, és nem tép szét semmit. Ehhez persze nagyon hamar meg kell neki tanítani, hogy mit is jelent az, hogy „NEM SZABAD”. Egyszer ért minket kellemetlen meglepetés, mikor Bella úgy 10-12 hetes lehetett, mikor hazaértünk az ajtó mellett a nappaliban egy tenyérnyi helyről hiányzott a tapéta. Valószínűleg próbált utánuk jönni, és ahogy az ajtót kaparászta – amiben viszont semmilyen kárt nem tett – a tűhegyes karmocskája beleakadt a tapétába, és így leszedte. De ez is egyszeri alkalom volt. Nálunk a szárítóra kiteregetett ruhához sem nyúltak soha. Ehhez viszont hozzátartozik az is, hogy mi nagyon ritkán hagyjuk Őket egyedül a lakásban. De vannak barátaink, akik Budapesten bérházban tartanak collie-kat, és nem tudunk róla, hogy Ők bármilyen kárt is tettek volna a lakásban.

Kertben már nem feltétlenül ilyen veszélytelen. Sajnos hajlamos az ásásra. A virágokat általában nem bántja direkt, de nem kizárt, hogy rohanás közben nem gázol át rajtuk. A mi kutyuskáink a sziklakert körül és azon keresztül szoktak fogócskázni . Szóval, akinek fontos a kert, és az nem a kutyákért van, mint nálunk, annak érdemes lerekeszteni egy kertrészt a kutya számára, és távol tartani a virágoskerttől.

Kifejezetten sértődős fajta. Egy kiadósabb fenyítés után képes órákig, sőt akár napokig is sértődötten kerülni a gazdáját. Néha szükség van 1-1 keményebb helyreigazításra, de azért ezzel vigyázni kell, nagyon érzékeny lelkű, és ha túlzásba visszük a fegyelmezést, akár komoly károkat is okozhatunk a lelkivilágában. Fontos számára a gazdi kitörő öröme, simogatása, dicsérete, ha valami jót csinált.

A collie-k nagy része hihetetlen labdaőrült. Imádják visszahozni az eldobott labdát, vagy bármilyen játékot.  Angelnek nem tudjuk annyiszor eldobni a labdáját, hogy ne a legnagyobb kedvvel hozná vissza. Doni már nem ilyen kitartó ebben a sportban, főleg mióta rájött, hogy Angel sokkal gyorsabb nála. Doni viszont focizni szeret hihetetlenül, el kell rúgni neki a labdát, és csak akkor foglalkozik vele, ha mi is szaladunk a lasztiért, majd újra elrúgjuk, és újra küzdünk érte, rém fárasztó . Bella és Aang még szaladnak az eldobott labdáért, de 10-ből 10-szer Angel hozza vissza, de a kicsik nem adják fel, maximum Aang úgy fejezi ki neheztelését Anyja iránt, hogy jól belecsimpaszkodik a szőrébe.

Én azt figyeltem meg, hogy a kölyökkori hebrencsség, engedelmetlenség 1,5-2 éves korukban szinte teljesen elmúlik. Bella és Aang most nagyon hasonló viselkedést mutat sok szempontból, mint Doni és Angel az Ő korukban. Viszont Doninál és Angelnél minden úgymond kölyökkorukban meglévő „ probléma” elmúlt. A kicsikkel való kontrasztban látjuk igazán, hogy milyen engedelmes, és sok esetben nyugodt felnőtt kutya is vált belőlük

Talán az egyetlen dolog, amit én személy szerint hiányolok a collie-ból az úgymond az „ölebsége”. Én vágynék rá, hogy ha bejönnek a lakásba, akkor elfeküdjenek mellettem a kanapén, hozzájuk lehessen bújni, és akár órákig működhessen ez így, de még ha kegyeskednek is ezt megtenni, akkor is mindössze néhány percig tűrik, hogy beléjük bújjon az ember, utána egyből leugranak, és hozzák a labdát, vagy valami más kedvükre való játékot. Ezzel együtt, ha bent vannak és dolgozom, akkor hagyják, hadd tegyem a dolgomat, és elfekszenek a lábamnál, de ha Velük foglalkozik az ember, akkor elvárják, hogy az igenis aktív foglalkozás legyen, játékkal, bírkózással, húzózással, dobálással.

Egy szó, mint száz, a collie játékos, kedves, érzékeny, ragaszkodó, intelligens, okos, sértődékeny, pimasz, és mindezzel együtt egy imádnivaló fajta.